Beszámoló a "5th Vienna Symposium on Surgery of Peripheral Nerves" konferenciáról; Ausztria, Bécs 2014. 03. 21-23.

A konferencia minden második évben kerül megrendezésre Bécsben, ahol a perifériás idegsérülések és plexus sérülések legújabb klinikai és kísérleti eredményei kerülnek bemutatásra. Az idei évben megrendezett konferencia a brachial plexus sérüléseket követő klinikai és kísérletes kezelési módok bemutatására fókuszált, de természetesen más területek is bemutatásra kerültek.

A konferencián megjelenő témák elég széles kört öleltek fel, ezért csak egy-egy jelentősebb és fontosabb eredményt emelnék ki. Pajenda és mtsi.-nak sikerült elérni, hogy neurotrofikus faktorok időben korlátozott felszabadulásával a lumbális plexus sérülés során megsérült motoneuronok túlélését előmozdítsák és a funkcionális regenerációt ezáltal előmozdítsák.

Másik komoly probléma a perifériás idegsebészet területén, hogy vajon mi az a minimális motoneuron szám, amellyel már kielégítő funkcionális javulást lehet elérni? Ennek a kérdésnek a a megválaszolására Nógrádi és mtsi. kifejlesztettek egy kinematikai rendszert. Ennek segítségével az egyes lépések paramétereit lehet nagy biztonsággal mérni. A kísérletek során azt vizsgálják, hogy az avulziós sérülést követően különböző dózisú riluzole kezelésen átesett patkányok motoneuronjai milyen számban élnek túl és milyen mértékben járulnak hozzá a denervált végtag izmok reinnerválásához.

Végül pár mondat a brachial plexus sérülésekről. Az ilyen típusú sérülések az egyik legkomplikáltabb sérülések. Ráadásul a funkcionális felépülésre még manapság is csekély az esély. Ennek következtében a kutatók és a sebészek jelentős erőket mozgósítanak, hogy a problémát orvosolni tudják. Az egyik megoldás, hogy az ellenoldali C7 ideget átvezetik a sérült oldalra. Azonban így az egészséges oldalon funkciókiesés léphet fel. Schmidhammer és mtsi. ezt a sebészeti eljárást tovább finomították és szép eredményekről számoltak be. Másik megoldásként szóba jön még a sérült oldali végtagizmok áthelyezése és azok újraidegzése, amellyel szintén visszanyerhető az elveszett funkció.

Végül pár szót a saját eredményeimről, amit poszter formájában prezentáltam. A munkám során a sérült motoneuronok megmentését kísérlem meg előmozdítani iPS sejtek transzplantációjával L4 mellső gyökér avulziót követően. Az eddigi kísérleteimben bebizonyítottam, hogy iPS sejtekkel megmenthetők a sérült motoneuronok és a túlélt motoros idegsejtek nagy számban reinnerválják a denervált végtag izmokat, hozzájárulva ezzel a funkcionális regenerációhoz.