Az
indukált pluripotens őssejteket (iPS sejtek) mesterségesen hozzák
létre szomatikus sejtekből. Az iPS sejtek hasonló tulajdonságokkal
bírnak, mint az embrionális őssejtek.
Az
első indukált pluripotens őssejteket egér sejtekből hozták
létre 2006-ban, majd egy évvel később humán sejtekből is
sikerült indukált pluripotens őssejteket létrehozni. A kísérlet
sorozatot Shinya
Yamanaka és kutatócsoportja végezte, amiért később Yamanaka
2012-ben Nobel díjat kapott.
A
testi sejtek átprogramozása során ún. transzkripciós faktorokat
(Oct4, Sox2, Klf4 és c-Myc) juttatnak kívülről a sejtekbe,
amely a sejteket átvezeti a pluripotens állapotba. Így keletkezik
az iPS
sejt, amelyből bármilyen szomatikus sejt differenciáltatható.
Az iPS
sejtek létrehozásához szükséges gének bejuttatására először
retrovírusokat használtak, majd később számos olyan eljárást
dolgoztak ki, amelyben nincs szükség vírusra a gének
bejuttatásra.
A iPS
sejtek eltüntetik azokat az etikai aggályokat és kérdéseket,
amelyek humán embrió felhasználása során felmerülnek. Az iPS sejtek a jövőben lehetőséget teremthetnek saját immunológiai reakciót
ki nem váltó sejtek alkalmazására és több olyan szövetterápiás
megoldások jelenhetnek meg, amelyek segítségével kiküszöbölhetővé
válik egyes veleszületett genetikai rendellenességek orvoslása.
Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az iPS sejtek a
szervezetbe transzplantálva gyorsan növekedő daganatokat hozhatnak
létre.
Az
iPSCs egy új utat nyitottak
az őssejt kutatás területén, mivel megoldást nyújthatnak az
embrionális őssejtek korlátainak leküzdésére, és sejtterápiás
megoldások eszközei lehetnek a központi idegrendszeri
sérüléseket követő regeneráció előmozdításában.
A
következő alkalommal az iPS sejtek kísérletes gerincvelői
sérülés modellben való alkalmazásáról írok.
